A legutóbbi IKT- órán a többiekkel együtt részt vehettünk az első mikrotanításon, ami egy rendhagyó biológia óra volt a jó értelemben. A gerincesekről szóló bevezető órát tartott az első páros, ami során különböző színes, és közérthető feladatokkal "alapozták meg" a tananyagrészt. Az alapkoncepció egy tizedik osztályos bevezető óra volt, ami során a kétéltűekkel, halakkal, hüllőkkel, emlősökkel, illetve kissé más formában a madarakkal ismerkedtünk meg.

Gerincesek/ Verebrata (A képre kattintva a forrás elérhető.)

Az óra első felében részt vettünk egy gyors "bemelegítő játékon", ami a társaság megmozgatására és a téma bevezetésére volt alkalmas. Személy szerint nem annyira preferálom az ilyen megoldásokat, de mondjuk a diákokat lehet, hogy feldobja egy hasonló gyors lefolyású játék. Ennek során a vezető/tanár mindig rámutatott  a társaság egyik tagjára, és a mellette álló kettőnek egy, a gerincesekhez kapcsoldó fogalmat kellett mondania adott témakörből, amit a tanár előzetesen megfogalmazott. Például: szárnya van, amire a legegyszerűbb válasz ugye a madár.

A bemelegítés során lett nyilvánvaló, hogy az órát egy "pontverseny" mentén szeretnék megtartani, ahol a feladatunk minél több pont összegyűjtése. Ez bizonyos közegekben valóban motiváló lehet, akár előzetesen a tét megfogalmazása nélkül is. A legcsábítóbb nyilvánvalóan egy kisötös, amit mondtak is, hogy "normál" tanítási óra keretében bevetettek volt. Személy szerint talán jegyet nem adnék a hasonló feladatokért, maximum, ha egy diák sorozatosan, többször nagyon jól szerepelt az órán, így elkerülve a látszólagos, felületes motivációt, és alkalomszerű teljesítményt, ez az értékelés eszköz tehát szerintem nem a leghatékonyabb eszköz. Nyilvánvalóan az idősebb diákokat egy órai teljesítmény miatt nem lehet "lekenyerezni" cukorral, vagy csokival (mi ezt az óra végén mindannyian kaptunk, így megköszönve mindannyiunk együttműködését- ez, ha kollektíven kapja minden gyerek, szerintem jó ötlet, főleg, ha valami tematikus ünnep előtt vagyunk), de a motivációjukat emelhetjük egy kicsit- na, nem annyira, mint az ötössel.

A következő blokk tetszett nekem a legjobban. Itt két csoportra lettünk osztva, és az egyik csoportnak a halak illetve a hüllők, a másiknak pedig a kétéltűek és az emlősök voltak a terítéken. Mivel amúgy is szeretem a kollektív illetve a kollaboratív tanulási módszereket nagyon tetszett a megoldás, hogy mindkét csoportnál egy- egy állatcsoportot a tanárok tanítottak meg, a másikokat pedig kiadták feldolgozásra. Így ők is tanítottak, de a feladat végén párokba rendezve minket, a másik állatcsoportot nekünk kellett megtanítani a párunknak, és fordítva. A párok pedig külön jók voltak, hiszen így mindkét diáknak van émi felelőssége a feladatban. (Ezek az anyagok egy a4- es oldalon voltak, pár bekezdésnyi szöveggel, valamilyen szempontból érdekes példafajokról is pl. az erdei cickányról- ami egy elég sérülékeny kisállat, gyors anyagcseréje, és gyors szívverése miatt hamar elpusztul, illetve szívrohamot kap, és többek között a denevérről- ami ugye az egyetlen repülni képes emlős. Az információ mennyisége szerintem egy tizedikesnek tökéletes, a fajokkal nagyon szemléletes, pláne, hogy nem az volt a cél, hogy az egész anyagrészt leadják.)

Azt instrukciók tiszták voltak, és szerintem ezzel a módszerrel lehetett a legkönnyebben, és leghatékonyabban megtanítani minket az anyagra. A többiekről nem tudok nyilatkozni, de az óra végén, az ellenőrzés során látszott, hogy a csoport nagy része kitűnően el tudta sajátítani a módszerrel az ismereteket. Az mondjuk sajnos nem volt világos, hogy milyen formában fogják számon kérni, de számíthattunk rá, már csak a pontverseny felvetése miatt is. (Én mondjuk elvesztem az anyagban, és próbáltam az alapinformációkat megjegyezni, a végén pedig inkább a példák kerültek előtérbe, de teljesen jó volt így.)

Az óra harmadik részében pedig a madarakkal ismerkedtünk meg, amihez egy valóban IKT-s eszközt kellett használnunk, az előzetesen letöltött madárhatározót. Számomra ez volt az óra első, és egyetlen pontja, ami nem nyerte el annyira a tetszésemet. Sajnos előzetesen nem kaptunk arról információt, hogy hogyan kell használni az alkalmazást, és az órán madárhangokat hallgattunk, majd hangból kellett beazonosítani őket. Azóta nézegettem az alkalmazást, és még mindig nem jöttem rá, hogyan segített volna a madárhatározó a feladatban. Ez persze lehetett inkább didaktikai probléma.

A madárhangok alapján való beazonosítás pedig érdekes feladat volt, de inkább egy rendszertanos órán tudtam volna elképzelni, ahol kifejezetten őket vezetjük be. A madarak nagyon különleges és speciális felépítésű élőlények, amelyeknek jó lett volna a szervezetéről is hallani, példafajokkal, mint az előzőekben. Ettől függetlenül látszott, hogy nagyon sok időt és energiát fektettek a feladatba, ami mindenképpen értékelendő. A madárhatározó alkalmazást pedig én is el tudom képzelni akár egy tanulmányi kirándulás keretében, vagy egy kapcsolódó biológia óra részeként.

(Bár csak egy kép volt, de nekem nagyon tetszett a ragadozómadarak röpképét megmutató ábra, amelyet vissza is kerestem. (A képre kattintva elérhetővé válik a hivatkozás.) Ez is egy gyakorlatban használható dolog, ami túrázás, kirándulás során érdekes lehet.)

Az óra végén egy rövid, 10+1 kérdéses tesztben a Kahoot alkalmazás segítségével került ellenőrzésre a megszerzett tudás. A másik didaktikai hibát én itt tapasztaltam még: a programot nagyon kevesen használtuk, így többeknek először gondot okozott. Engem kifejezetten zavart, hogy a válaszok helyett a mi képernyőnkön csak szimbólumok voltak (a kivetített képernyőn voltak a kérdések, illetve a válaszok), illetve az időkorlát számomra kicsit frusztráló volt, de ez nyilván egy kiküszöbölhetetlen faktor (főleg akkor, ha élesben a kicsöngetés is játszik. ) Jobb lett volna, ha előtte pár információt hallunk erről is, illetve a kérdések felolvasásra kerülnek, de ez egy apró probléma, ami nem vont le az óra értékéből.

A mikrotanítás után megnéztem a programot, és nagyon tetszett, hogy ennyire színes, és kezelhető. Egy osztályban mindenképpen lehetne használni, akár minden óra végén (saját szakterületeimen is) egy rövid, 5-8 kérdéses tesztre is, pláne, hogy van mobil verziója is. Ezzel lehetne motiválni a diákokat, hogy figyeljenek oda, és személy szerint akár 10 órányi anyagból, ha minden óra után van egy hasonló teszt, a legjobb pontokat elért (előzetesen kijelölve a pontszámot) diákokat jutalmaznám (kis)ötössel. Egy órányi teljesítmény után semmiképp.

Nagyon örültem neki, hogy egy biológia órán vehetek részt, és kíváncsi voltam, hogyan oldják meg ennek a különben hatalmas, és átfogó anyagrésznek a tárgyalását, illetve megtanítását, illetve, hogy mit hallok majd, ami a későbbiekben az én tanítási gyakorlatomban is segíthet, és motiválhat. Ezek közül az órán alkalmazott IKT-s eszközöket, illetve a csoportos tanítást is szívesen alkalmaznám.

Összességében egy jól felépített, igényes, összeszedett órán vettem részt, és bár a feladatok megfogalmazása (vagyis az online eszközök használatának elmagyarázása) hiányos volt, illetve hiányoltam a madarak általános felépítéséről való értekezést (ami értesüléseim szerint azért maradt ki, hogy beleférjenek az időbe, ami viszont hiánytalanul sikerült is), alaposan megkomponált, érdekes, színes, és változatos volt, ahol a figyelmünk egy pillanatra sem lankadt le, és folyamatosan foglalkoztatva voltunk- ami a téma (számomra) érdekessége mellett azt is indukálta, hogy több okból sem tudtuk volna másra figyelni- ami manapság nagyon ritka, hogy a diákokat lekösse egy tanítási óra. Nos, ez maximálisan lekötött, nem csak engem, de a csoport többi tagját is, illetve tanultam is új dolgokat.

Hivatkozások:

http://www.mme.hu/madarhatarozo-mobiltelefonos-alkalmazas

https://kahoot.it/#/

http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/4996

Sz.