Az alábbi bejegyzésben egy ötödikes osztálynak szóló, új ismereteket feldolgozó informatikaóráról fogok írni, amelyen sajnos nem tudtam részt venni, (így csak a foglalkoztatási tervre támaszkodhatok), és amelynek keretében a diákok megismerkedhettek a Stratch programozási nyelvvel.

A foglalkozás időkerete hatvan perc volt, ami alatt a diákok megtanulhatták a Scratch alapjait: egy projekt létrehozását, mentését, előhívását. A gyakorlat keretében (mivel elméleti anyag helyett a gyakorlati ismeretekre építettek), először megismerkedtek a programmal, a tanári magyarázat, és motivációk kijelölése (egy programozási nyelv alapszintű használatának elsajátítása) mellett és elkészítettek egy születésnapi üdvözlőkártyát, majd csoportokba rendeződve egy hasonló feladatlapon lévő kapcsolódó feladatokat végeztek el, amellyel a kreativitást, és az együttműködést kívánták fejleszteni a tanárok a digitális ismeretek tágítása mellett. A csoportokba osztást az előzetesen kitöltött kérdőívek segítségével végezték, amelyekben az előzetes programozási ismeretinkről, és a fellhasználói ismeretekről kérdeztek- ezt egy osztályban is meg lehet tenni, akár az óra kezdetekor, de egy hasonló foglalkozás esetén mindig fontos a differenciáció a fentiek miatt.

A programot megnézve egy viszonylag könnyen kezelhető, animált felület, ami az ötödikes gyerekek figyelmét biztosan megkapja, amely elég látványos, illetve viszonylag egyszerű a kezelése is, így jó választásnak tartom, idősebbeknél lehet egy kicsit komolyabb, komplexebb program is megállja a helyét, de ennek a korosztálynak teljesen megfelelő, pláne, ha a nehezebb (Java, C++) programozási nyelvekkel is meg szeretnénk ismertetni őket később.

A fenti képen a kezelőfelület látszik.

Manapság is az a tendencia, hogy viszonylag kevés iskolában tanítanak a gyerekeknek programozást, és az informatikai ismeretek főleg a microsoft office alapszintű ismereteire, és az internethasználatra terjednek ki. Ugyanakkor Magyarország nagyon rosszul áll programozók terén, és a digitális írástudás szintjén is messze elmaradunk más országoktól, főleg a fejlettebb térségekből. Ha korán megismertetjük a diákokkal a programozási nyelveket, amelyek a legtöbbeket minden bizonnyal érdekel (hiszen felhasználók, ezáltal közel is van hozzájuk ez a világ), akkor ha később nem is foglalkoznak majd vele, mutat egy olyan más utat, megközelítést, és gondolkodásmódban megjelenő változást, ami a tendenciák miatt mindenképpen hasznos lesz a diákok számára, idősebb korukban is.

Biológia- földrajz szakosként nem találkoztam még hasonló órával, és a saját tanítási gyakorlatomba jelenleg nem tundám beépíteni- mivel programozni sem tanultam. A tanóra felépítése a foglalkozási terv alapján összeszedett, és átgondolt volt. Az óra kezdetén a tanárnak általában jó, ha tart egy rövid frontális magyarázatot az óra céljait, a feladatok ismertetését, és a motivációk kijelölését ismertetve, hiszen így a diákok is jobban el tudják helyezni a későbbi tudáshalmazban az új információkat. A csoportmunka szintén a mostani kulcskompetenciák egyikét, az együttműködési képességeket fejleszti, így ezt is indokoltnak tartom, pláne, ha valaki nem érti annyira, a másik gyerek pedig igen, akkor képesek egymásnak segíteni. A gyakorlatorientáltság az informatika és a programozás világában pedig nélkülözhetetlen.

Az értékelés a csoportok elkészített feladata alapján történt. Akik a "legjobb" feladatot készítették (a tanár és a diákok véleménye alapján- a diákok nyilván csak szujektív ismeretekre tudnak támaszkodni, hogy mennyire tetszett nekik, íy ez kevéssé mérvadó ezesetben), azok "mentesülnek" a következő dolgozat megírása alól egy ötössel, vagy öt ponttal többet kapnak a következő dolgozatra. Én ezekből inkább a másodikat választanám, hiszen ez a feladat valószínűleg csak a témakör egy részét fedi le így, a gyerekeknek a többi anyagrész megtanulásában nem lesz motivációjuk, de a plusz pont mindenképpen jól jöhet egy színvonalas munka jutalmaként.

A programozási nyelv logóján is látszik, hogy főleg gyerekeknek készült

Összességében egy elég rendhagyó, és érdekes óra lehetett, sajnálom, hogy nem tudtam rajta résztvenni, kíváncsi lettem volna a tényleges megvalósításra, és a program irányított használatára.

Források:

Scratch: https://scratch.mit.edu/

Képek forrásai:

http://index.hu/tech/2013/05/08/fakocka_helyett_programozzon_a_gyerek/

Sz.

A legutolsó mikrotanítás, amelyen a kurzus keretében részt vettem egy történelemóra volt, 10- es osztálynak a tatárjárás témából. Laikusként nem tudom, mely történelmi anyagrészek melyik osztályban kerülnek sorra, de többek szerint a csoportból ez kilencedikes téma, de ez szerintem nüansznyi probléma.

IV. Béla király szobra a Hősök terén

Az óra első részében egy bemelegítő feladattal kezdtünk, aminek a keretében Julanus barátról, IV. Béláról kellett labdadobálást követően asszociálni. A csoport nagyrésze ennél a feladatnál megrekedt, vagy hozzám hasonlóan nem tudtak érdemileg hizzászólni a témához. Ezek a bemelegítő gyakorlatok akkor jók, ha az óra anyagához kapcsolódnak, és van céljuk: itt például lehetett az, hogy a tanár felmérje, milyen a csoport tudása, ismerete az adott témában.

Ezt követően úgy alakították ki a csoportokat, hogy akik "emelt szinten szeretnének érettségizni", jelen esetben, a történelem szakosok, a terem négy sarkában helyezkedjenek el, a többieket pedig hozzájuk osztották be. Ezt követően kaptunk egy rövid szövegrészletet, amit saját magunknak kellett feldolgozni. Az, hogy minden csoportban volt egy "szakértő" jó, ha a csoport együtt tud dolgozni, de ezúttal nekünk nem sikerült: az egyik fiú folyamatosan kérdezgette a töriszakost, én pedig egy másik lánnyal saját magunktól próbáltunk meg rájönni, hogy melyik fogalom mit jelent. Ez nem a tanár hibája, minden csoportban, és osztályban vannak gyerekek, akikkel nehezebb együtt dolgozni, de én hiányoltam, hogy mikor látták, hogy nem jutunk egyről a kettőre, segítsenek.Szerencsére sikerült megfejteni a tartalmat, majd forgószerűen néhány ember helyet cserélt, és egymással kellett megsimertetni az elsajátított szövegrészt. Ez a mozaikmódszer- szerű tanulási stratégia általában hatékony, és minden területen használható, főleg, ha a megbeszélés után önálló gondolatok is jönnek, így ezt a módszert mindenképpen támogatom, és magam is szeretném használni a tanítási gyakorlatban.

A segédanyagot tartalmazó lapok száma viszont sajnos kevés volt: papíron kaptuk meg őket, és csoportonként egy, vagy kettő jutott, amihez mi először nem is jutottunk hozzá. Ezt kiküszöbölve szerintem jobb lehet, ha a teremben vannak számítógépek, feltenni egy közös megosztóra az anyagokat, vagy szimplán többet másolni belőlük.

A Muhi csata vázlata

A következő részben egy hosszabb, frontális osztálymunka keretében a következő tanárunk magyarázott, térképek segítségével. Ez részben didaktikai probléma, részben az eszközök nem megfelelő minősége, de hátulról nehezen lehetett látni a térképet, és a hosszú frontális részre, ha nincsenek a diákon legalább címszavak nagyon nehéz figyelni. A magyarázat helyett pedig a Muhi csatáról kaphattunk volna egy animációt, videót is, rengeteg érdekes, színvonalas tartalom elérhető a témában, akár magyarázattal együtt.

A tanári magyarázatot nem vetem el, hiszen vannak olyan helyzetek, témák, amikor jobb ez a munkaforma, de pont az az előnye, hogy gyorsan sok anyagot lehet leadni, de ez a hátránya is, hogy nem tudjuk, a gyerekek mennyit értettek meg belőle. Szerintem a korosztályomnak a legtöbb tanítási órája a frontális tanári magyarázat módszere szerint valósult meg, így lehet, ehhez jobban ragaszkodunk, de tekintve, hogy olvasással az anyag 10%-a, hallgatással a 20%- a marad meg, míg, ha tevékenységet végeztetünk velük, ez az arány 80-90%, szerintem több értelme van annak, ha a diákok dolgoznak, és nem lediktáljuk/elmondjuk ami esetleg a könyvben van.

Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert a megbeszélés során a másik tanárunk elmondta, hogy ő a csoportmunkát, a bemelegítő játékot is, és a hasonló foglalkozásokat elveti. Lehet, hogy ez a múltban többé- kevésbé működött, de a mostani világban egy gyereknek nagyon ingerszegény a hagyományos tanulási környezet, és a mi érdekünk is, hogy minél biztosabb, több és használhatóbb tudásra tegyenek szert, ahol szükség van a kreativitásukra, a csapatszellemükre, az önállóságukra, és saját gondolatokra.

Az óra az eltérő tanári szerepmodelleknek köszönhetően kettészakadt, és részemről az első felét sokkal jobban élveztem, mivel közelebb van ahhoz a modellhez, amit én szeretnék majd követni.

IKT-s eszközökből a ppt- től eltekintve csak az óra végén a Socrative alkalmazással elkészített kvíz volt, amelyet már korábban is használtak. Egy rövid, hat kérdéses kvízt kaptunk, és az első három helyesen kitöltő kapott ajándékot. Mint korábban is írtam, a Socrative alkalmazást a Kahoot mellett ugyanúgy használnám, de tekintve, hogy ez egy kevésbé színes, animált alkalmazás, az idősebb diákoknál lehet nagyobb sikere a Kahoot-tal szemben. Bármilyen óra végi ellenőrző feladathoz lehet használni, akármilyen témában.  

Források:

Socrative: https://www.socrative.com/

Kahoot: https://kahoot.it/#/

Képek forrásai:

IV. Béla szobra: http://www.szellemvilag.hu/szent-matyas/matyas-kiraly-szuletesnapja-februar-23

Muhi csata: https://hu.wikipedia.org/wiki/Muhi_csata

Az elmúlt órán egy 12- es osztálynak szóló, bevezető, új ismereteket feldolgozó, innovatív magyarórán vettem részt. Látszott, hogy a két tanárunk tanult az előző mikrotanítások hibáiból, és nagyon pontosan, reflektíven készítettek elő mindent, így az alábbi óra egy profi tervezés eredménye.

Az óra keretében az avantgárd stílusirányzattal foglalkoztunk, bemelegítőnek egy asszociációs játékot játszottunk, ahol képeket, és versrészleteket kaptunk, amiről el kellett mondani a véleményünket, pár szóban. Ez nagyon jó volt, mivel a tanáraink azonnal kötötték is a témához, miszerint a kor többi emberéből is hasonló érzéseket válthattak ki. Majd következett egy rövid frontális rész, a korszak elhelyezése a történelemben, majd a korszakolás után kiosztották a feladatokat.

Duchamp: A forrás (Dadaista alkotás)

Az óra ezen a pontján egy apró technikai malőrbe ütközött: három csoportot alakítottunk, és mindannyiunknak volt szerepe, amit elfelejtettek kiosztani, de észrevétlenül lerendezték. Ez bármikot, bárkivel, bármilyen helyzetben megtörténhet, a tanár is ember, és pozitív volt, hogy elismerték a tévedést, azonnal orvosolva azt. Bár személy szerint nem kedvelem a csoportfeladatokat, a szerepkártyás csoportfeladatokat kifejezetten utálom. Pláne, ha az időfelelős szerep jön elő, ami nagyjából teljesen haszontalan, ha kivetítünk egy órát a táblára, vagy jelezzük az időt a tanulóknak. Ez a kreatív gondolatoktól, és a hatékonyabb munkától veszi el az időt, és a lehetőséget a gyerektől: persze, van olyan tanuló, aki örül ennek a szerepnek, személy szerint nem osztanám fel, ki mit csináljon. De ez is csak egy apróság, jöjjenek a fontosabb dolgok:

Bár mi is csoportfeladattal és a végén versenyfeladatos kvízzel készítettük el az óránkat, nagyon örültem, hogy ezen az órán nem volt semmi ilyesmi. A csoportfeladat során az avantgárd egy- egy irányzatáról kaptunk feladatlapot, amelyet meg kellett oldanunk. A első feladatban a megadott linkekből mazsolázgatva ki kellett gyűjteni adott jellemzőket az irányzatról, majd a második feladatban található képzőművészeti műalkotásra, és versrészletre vonatkoztatva ráhúzni az információkat. Szerintem ez is nagyon pontosan volt összerakva: segítette az adaptációt, és segített magunknak megfogalmazni a korszak jellemzőit.

Mivel elég kevesen voltunk, a dadaizmusról az egyik tanárjelölt beszélt, megmutatva, hogy képzelik a feladatlap kitöltését: nem estek pánikba amiatt, mert az óra egy részét újra kellett tervezni, és meg is ismerkedtünk a dadaizmus irányzatával, ez is jó volt.

Mikor készen voltak a csoportfeladatok, összekeveredtünk, és ismét hármasával (négyesével) összeültünk, hogy az egymás által feldolgozásra kapott anyagrészeket megismertessük a többiekkel. Ez számomra hihetetlenül pozitív volt, mert miután végeztünk, elkezdtünk a képekről beszélgetni, és keresni is a keresőben, elmondtuk a véleményünket az adott stílusról, egyszóval láthatóan megmozgatott mindenkit a téma.

Úgy gondolom, az jó, ha a gyerekeket beszéltetjük a táblánál, vagy a helyükön, hangosan. A legtöbb tizenévesnek a szókincse, és a kifejezésmódja is hagy kivetnivalót maga után, és saját részről is van hova fejlődnöm, viszont ahogy írtam, ezen az órán nem ez volt előtérben, ami a változatosság szempontjából jó volt. Kisebb csoportokban a gyerek jobban tud érvényesülni, jobban kifejezheti a gondolatait, érzelmeit, inkább a saját szavaival tudja megfogalmazni az adott témához való álláspontját, így úgy gondolom, mindkét formának van helye.

Emil Nolde: Maszkok (Expresszionista alkotás)

A feladatlapokat, a prezentációkat, és minden, az óra anyagához kapcsolódó segédeszközt a Symbaloo linkgyűjtő alkalmazáson keresztül osztottak meg velünk, sőt, a ppt- be azt is beleírták, hogy az óra melyik mozzanatához mit kell megnyitni, és kivetítették. Így tanulási környezetben kevesebb gyerek veszik el, veszti el a fonalat, és könnyebb visszatérni a feladathoz. A linkgyűjtökről nem hittem volna, hogy ilyen hasznos dolgok: a feladatlapok google sheet- ként voltak feltöltve, és megosztva, az ellenőrző feladat is ugyanitt megtalálható, egyszóval minden ami az óra menetéhez szükséges. Ezt a módszert biztos alkalmazni fogom, mert így nem kell állandóan megnyitni és kikeresni mindent, amire szükségünk van.

Cravali: A városra ereszkedve (futurista alkotás)

Az óra végén egyénileg egy csoportosító- alkalmazással, a Learingapps segítségével el kellett dönteni, hogy adott fogalom, meghatározás, szobor, festmény az avantgárd négy tárgyalt irányzatából melyikhez tartozik: dadaizmus, futurizmus, expresszionizmus, szürrealizmus kategórián belül. A feladat végén az alkalmazás le is ellenőrizte a hibáinkat. Ez is egy egyéni feladat volt, ahol nem a versenyeztetés, vagy a szerepeltetés került előtérbe, ami ezesetben kifejezetten tetszett, de egy apró hiányosságot észrevettem. A gyereknek megerősítésre van szüksége, és arra, hogy értse a hibáit. A végén nem beszéltük meg, kinek mi lett jó, és mi nem, és ami nem az miért nem, egyszóval nem volt visszacsatolás. (Igaz, kiemelték, hogy erre vissza fogunk térni a "következő órán", így ezt akár oda is képzelhetjük.)

Ettől függetlenül, nem tartom kizártnak, hogy a saját óráimon is használjak hasonló feladatokat. A reflexió megírása közben ismét elővettem a segédanyagokat, és újra megcsináltam a feladatot: ez a gyerekeknek, ha elérhető formában adjuk, segíthet is a témazáróra, felelésre való készülésben. Saját szakterületre átvetítve akár a különböző területeken élő vegetációk, akár a hegységek eredete, országok városai, szóval angyjából minden több kategóriát tárgyaló témánál be lehet vetni a csoportosítós feladatot. A learingapps honlapján viszont többféle feladatot csinálhatunk, így ez is egy hasznos link lesz a közeljövőben.

Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága, (szürrealista alkotás)

Az időt is be tudták tartani, de arra az esetre, ha korábban végeztünk volna, készítettek számunkra egy Legyen ön is milliomos rövid játékot, amit itthon megcsináltam. (Szintén a learningappson keresztül.) Ez megint a pontos tervezést mutatja, hogy ilyen lehetőségre is készültek, ami nagyon pozitív volt a szememben.

Összsségében nagyon jó volt az óra, úgy érzem, sokat tanultam, és közelebb hozta hozzám egy kicsit ezt a témát a legutóbbi mikrotanítás. A magyar irodalom, és a humán tárgyak alapvetően is közelebb állnak a legtöbb gyerekhez, egy ehhez hasonló órával pedig ahogy láttam, a vaskalaposabbak figyelmét is fel tudták kelteni.

Sz.

Források:

Symbaloo: http://www.symbaloo.com/home/mix/13eOcMZU9A

Learningapps: https://learningapps.org/

Google sheets: https://www.google.com/sheets/about/

Microsoft powerpoint: https://products.office.com/hu-hu/powerpoint

A képek forrásai:

Dadaizmus: Duchamp: A forrás

Expresszionizmus: Emil Nolde: Maszkok

Futurizmus: Cravali: A városra ereszkedve

Szürrealizmus: Salvador Dalí, Az emlékezet állandósága, 1931

A legutóbbi óra keretében egy földrajzórán vettem részt, amelyet három társunk tartott. Az óra kilencedikes osztálynak szólt, a Föld különböző éghajlati típusairól, azon belül is a forró éghajlati övezet négy éghajlatáról: trópusi monszun, térítői, átmeneti, egyenlítői. (A mi csapatunk az átmenetit kapta feladatként.)

Felépítését tekintve a mi mikrotanításunkhoz hasonló volt, de ez nem vont le semmit az értékéből. Elsőként egy bemelegítő játékkal kezdtünk, ahol állatok képeit vetítették, amik valamilyen módon kapcsolódtak az égövekhez, ez jó kapcsolatteremtő, és rhangoló, majd kaptunk egy kis frontális bevezetést, aminek keretében a tanulási cél, és motiváció kijelölése történt: az éghajlatok megtanulása, és a klímadiagram elsajátítása. Ezután a TeamUp csapatszervező alkalmazással megpróbáltak minket csoportba osztani, de egy kis technikai baleset következtében végül nem ezzel valósult meg, amit ügyesen orvosoltak. (Két földrajz szakos nem kerülhetett egy csoportba, így elősegítve a differenciálást, amit kifejezetten jónak tartok, még, ha nem is pont a diákok szeme előtt történik: hogy akiknek nagyon jól, vagy nagyon rosszul megy az adott anyagrész, ne kerüljenek össze.)

A feladatunk az volt, hogy négy csoport, egyenként három fősek, készítsen egy ppt- t egy adott éghajlati övről, illetve egy Walter- Lieth- féle klímadiagramot. Ehhez kaptunk segítséget is: könyvfejezetet egy tankönyvből, egy sablont a diagramnak. A feladatot a telefonjaink QR- kód leolvasójával lehetett elérni.

(A Walter- Lieth féle klímadiagram megadja egy adott térség évi középhőmérsékletét, és csapadékeloszlását, hónapokra bontva. -Kattintással forrása elérhetővé válik.)

A klímadiagram előre lehet, kicsit bonyolult, de ha megértik a gyerekek, akkor nemcsak könnyen eligazodnak rajta, de szerintem készíteni is képesek, igaz előtte ezt is meg kell ismertetni velük, hogy haladjon az óra. Szerencsére nálunk ilyen probléma nem volt, mindenki el tudta készíteni a saját csoportja diagramját. Ez nem feltétlenül középiskolás anyag, de tökéletesen beleilleszhető.

Itt jött az első olyan pont, ami nekem személy szerint nem tetszett. Maga a QR- kód olvasás IKT- s dolog, és egyre többször, sok helyen használják is, itt viszont sok időt elvitt, hogy többen nem tudtuk, hogyan kell használni, lassú volt a leolvasás, mivel mindannyiunknak le kellett olvasnia a webcímet a mobiljával, majd a számítógépen a címsorba bepötyögni. Az ötlet jó, a megvalósítás akkor eredményes, ha a diákok ismerik ezt a rendszert, és a saját gépeikre ki lehet vetíteni a kódot, hogy gyorsítsuk a folyamatot.

Ami a zseniális alapötlet ellenére mégsem tetszett az órában, hogy összesen 10 perc volt amit később módosítottak 15 percre, ami a rendelkezésünkre állt a feladat elvégzéséhez. Amikhez olyan értékelőtáblát kaptunk, hogy mi szerint csináljuk, hogy elolvasni lett volna idő, nem a feladatot is megcsinálni. A kódleolvasás időtartama helyett jó lett volna inkább ide átcsoportosítani az időt, mivel saját részről, kapkodva, összedobva, és elég kétes minőségben kellett elkészítenünk a ppt-t. Az a tanítok javára írható, hogy körbejártak, és igyekeztek nekünk segíteni, kérdezgettek, hol tartunk, és, hogy megy e.

Ez ismét egy didaktikai probléma, hiszen, ha sokszor csináltatunk ilyet a gyerekekkel, ismerik az étékelőlapot, az aggályainkat, akkor egyszerűbb jól és időre elkészíteni egy prezentációt adott témából.

(Egy kép az átmeneti éghajlat jellegzetes tájáról. Kattintásra a forrás elérhető.)

Az óra vége felé elő kellett adni a ppt- ket. A mi mikrotanításunkat érte olyan vád, hogy a gyerekek unalmasnak találhatják, amíg a társaik előadnak. Ezek szerint ez mégis egy bevett dolog, hogy a gyerekek beszédkészségét, előadói képességét fejlesszék, így ezt változatlanul nem tartom rossz dolognak, sőt, kifejezetten építő.

Ez után jött a kvíz, ami keretében visszakérték a megtanultakat. Ez már szokásossá vált, Kahoot alkalmazással zajlott, amit, mivel többedszerre használunk, szerintem mindannyian tudtunk kezelni. A végén az első helyezett, és az a csoport, akiknek az előadása a többieknek a legjobban tetszett, kaptak egy- egy csokitojást.

(A szavanna éghaljat/ átmeneti jellegzetes képe. Kattintásra a forrás elérhető.)

Hasonlóan a mi óránkhoz, a tanulási folyamat úgy teljesedhet be, ha a gyerekek otthon a dolgozatra készülve előveszik az anyagot, mivel bár a saját maguk által feldogozott anyagra jó eséllyel emlékeznek, önállóan kell megtanulniuk, rendszerezniük a fejükben a hallottakat, ami szerintem úgy könnyebb, ha egymásnak adják át, és még készül is róla kivonat (ppt, közös doksi, elmetérkép, akármi) és nem a tanár frontális magyarázata, illetve jegyzeteik által kell lesajátítani.

Mivel földrajz, a saját szakterületemen tudnám használni, hasonló felépítéssel, és óravezetéssel. Szinte az összes olyan anyagrész, ami kisebb egységekre bontható, feldolgozható hasonlóképpen, amit kifejezetten pártolok (kevés frontális munka, csoportmunka, ellenőrzés). Földrajzból az éghajlati öveket így kitűnően lehet tanítani, de akár a különböző térségek országairól is lehet hozni projektet nekik. Biológia terén a saját óránkra utalnék vissza, vagy akármilyen önálló feldolgozással is érthető anyagrészt lehet hozni (nem  a legnehezebbeket, igaz), mint a különböző állatok, növények élőhelyei (ahol összeér a két tantárgy- melyik égövön milyen élőlények fordulnak elő), szóval a lehetőségek száma igen nagy.

(A Föld éghajlatai. A Walter- Lieth klímadiagram alapja is. Kattintásra a forrás elérhető.)

Összességében: tetszett az óra, de az elsajátítandó anyag annyira sok volt, hogy a kvíz alatt szinte nem is gondolkodtam, mert a ppt-kből nem fogtam fel túl sokat (helyezést pedig csak a szakom miatti előzetes ismeretek miatt tudtam elérni).

Értettem a koncepciót, és tudom, hogy az éghajlati övek megtanítására a kerettanterv szerint sincs ennél több idő, így ez nem a tanárok hibája, de ha egy kicsit máshogy bánnak az idővel át lehetett volna csoportosítani a feladatokat. Ez volt a hiba.

Ami értékelhető az, hogy rettenetesen sokat dolgozhattak vele, hiszen szépen, összeszedetten megkomponált óra volt, elegendő mennyiségű frontális osztálymunkával, csoportfeladattal, és az ellenőrző kvízzel. A segédanyagok minősége is nagyon jó volt, de elérésük lehetett volna kicsit egyszerűbb. A feladatot jórészt meg lehetett csinálni a segédanyagból, így szerencsére utánakeresgetnünk nem kellett. Annak ellenére, hogy rohantunk, mégis Jó volt feleleveníteni egy kicsit ezt az anyagrészt, ha majd meglesznek a csoport közös felületén, biztos megnézem még az elkészített ppt- ket, hogy "teljes legyen a tanulási folyamat."

Sz.

Források:

TeamUp: http://teamup.aalto.fi/

Kahoot kvíz készítés: https://create.kahoot.it/login?next=/preview/94fc726c-dc66-4837-9739-5cfa6d2b4064

Kahoot kvíz játék: https://kahoot.it/#/

QR- kód olvasó: https://play.google.com/store/apps/details?id=la.droid.qr&hl=hu

Illetve Prezi, vagy powerpoint

Képek forrásai:

http://www.mozaweb.hu/Lecke---A_forro_tropusi_ovezet_I_Az_egyenlitoi_ov-100150

http://caesarom.com/?modul=oldal&tartalom=232085

http://vilagunk.mindenkilapja.hu/html/17984272/render/szavannak-es-sivatag

https://www.mozaweb.hu/Lecke-FOL-Foldrajz_9-Az_eghajlati_es_a_foldrajzi_ovezetesseg-100149

A következő bejegyzésben a negyedik mikrotanításra fogok reflektálni, amelyet mi tartottunk két társammal.

A mi témánk a vitaminok és ásványi anyagok voltak, ami mindhármunk biológia szakához illeszthető. Ezt a foglalkozást tizenegyedikes osztálynak terveztük, egyfajta kitekintő- jellegű, a kerettanterven némileg túlmutató órát hoztunk össze.

(Így is lehet.)

(De így finomabb.)

A foglalkozást úgy terveztük, hogy az első öt percben rövid frontális osztálymunka keretében ismertettük a vitaminok, illetve ásványi anyagok szervezetben betöltött szerepét, fontosságát, táplálkozási piramisban betöltött szerepüket. Ismertettük a tanóra célját, és ezáltal a motivációkat is: a kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságára szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy miért fontos ez nekik a mindennapokban, illetve mit okoz ezen anyagok hiánya a szervezetben, hogy esetleg felismerjék őket.

(Mindre szükségünk van!)

A frontális osztálymunka alatt, amíg a prezentáció alatt ezek előkerültek, beosztottuk csoportokba a "diákjainkat" a már ismert TeamUp alkalmazással. Négy darab, három fős csoportot alakítottunk, akiknek a következő tíz- tizenöt percben (Online Stopwatch segítségével mértük az időt, ami firefoxban működik jól...) két ásványi anyagról, illetve egy vitaminról, vagy fordítva: két vitaminról, és egy ásványi anyagról kellett összefoglalót írnia az általunk előzetesen elkészített szaktárgyi blogon található ismeretek segítségével. Itt sikerült egy elég csúnya bakit vétenem, ami az egyik korrigálható pont volt a foglalkozásunkban: mivel nem írtam fel magamnak előzetesen, hogy melyik anyagokat melyik csoportnak osztjuk, csak a közös facebook beszélgetésben, nem emlékeztem rá, és elsőre nem sikerült minden csoportnak maradéktalanul kiosztani a feladatot.

Ennek orvoslása után következhetett a tényleges feladat. A MindMeister alkalmazással előzetesen csináltam két alaptáblát, egyet az ásványi anyagokról, egyet pedig a vitaminokról, amit egy- egy példaanyaggal kitöltöttem, hogy lássák, milyen szempontok mentén szükséges feldolgozniuk a látottakat. (Miben található meg, miben oldódik, mit okoz a hiánya, hol raktározódik a szervezetben stb.) Érdemes lett volna külön kirészletezni, hogy mely kérdésekre keressék a választ, és akkor a született elmetérképeken is csak egy- egy szó szerepelt volna, nem pedig mondat, amik valóban nem mutattak olyan szépen, de helyes megoldásnak bizonyultak. Azért a MindMeisterrel csináltuk ezt a feladatot, mert ezt egyszerre lehet szerkeszteni azoknak, akikkel megosztjuk, vagy ahogy a beállításokat eszközöljük.

Arra az egyik hallgatótársunk hívta fel a figyelmünket a foglalkozás végén, hogy ez egy gimis osztályban remek teret adhat a trollkodásra, hogy esetleg egymás munkáját kitörlik, a prezentációnál mozgatják a másik gépen a kivetített elmetérképet, vagy nem releváns tartalmakat írnak be akár a saját akár a másik feladatába. Ezt nem gondoltuk át ugyan, de ez az elmetérkép megosztásán múlik. Mivel bizalmat szavaztunk nekik, így névtelenül szerkeszthették, de az alkalmazás lehetőséget ad rá, hogy csak meghívott felhasználók nyúlhassanak bele, ami lecsökkenti a trollkodás kockázatát.

A feladatok elvégzése után minden csoportból valakinek ki kellett jönnie és előadnia a három feldolgozott anyagot. Ez gimnáziumban, általános iskolában a beszédkészséget, és a hatékony kommunkiációt fejleszti az előadási képességekkel egyetemben.

Az óra végén a Kahoot alkalmazás segítségével egy rövid, 10 kérdéses tesztben adhattak számot csoportszinten a tudásukról (10+2 bemelegítő, amik nem kerültek pontozásra, de segítették a belerázódást). Azért csináltuk így, hogy csoportszinten legyen az értékelés, nyilvánvalóan az egész anyagból, ezzel segítve az együttműködési képesség, és a csoportos felelősségvállalás képességét.

A jutalom ezesetben egy turó rudi volt a csapat tagjainak, ami jó kalcium és D- vitamin forrás. A kiötössel nem szerettünk volna operálni, mivel sok diáknak azután csak az lesz a motiváció, és mivel ez főleg egy kitekintő óra volt, új ismeretekkel, a jegy talán túlzás.

Összességében szerintem egy értékes, használható órát tartottunk, amit elképzelhetőnek tartok, hogy a saját tanítási gyakorlatom alatt is elő fogok venni javított, pontosított formában, amikor mondjuk nem felejtem el a csoportok vitamin- és ásványianyag kiosztását. A tanóra menetét pedig nagyjából bármely óra keretében át lehet venni, akár a teszt lehagyásával is, de mi mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy legyen egy olyan lezárás, ami reflektál az ő tanulási eredményeikre is. Igaz, a Kahoot nem adott lehetőséget rá, hogy érdemben kijavítsa, és elmagyarázza a rossz válaszokat, erre talán jobb a Socrative, ami viszont nem időkorlátos, ezzel elveszíti a verseny- jellegét a dolog. Ez viszont főleg didaktikai húzás, hogy melyiket választjuk, melyikkel lesz hatékonyabb a tanítási folyamatunk.

Felhasznált források:

TeamUp: http://teamup.aalto.fi/

Online Stopwatch: http://www.online-stopwatch.com/

Mindmeister: https://www.mindmeister.com/

Kahoot: https://create.kahoot.it/login?next=/preview/94fc726c-dc66-4837-9739-5cfa6d2b4064

Socrative (említés szintjén): https://www.socrative.com/

Az előre elkészített, releváns blog (közös munkánk eredménye):

http://vitaminokesasvanyianyagok.blog.hu/

Képek forrásai:

A "kirakós": http://eljtudatosan.blog.hu/2011/09/27/a_vitaminok_az_ismeros_ismeretlenek

Pirulák: http://www.naplovas.hu/tag/vitamin/

Gyümölcsök: https://www.vitarian.sk/clanky/zdravie/tag/Stravovanie?page=3

Kördiagram: https://clipartfest.com/download/01e979bba3493cfdd9ee5eb5f9d93604771405c2.html

Ásványi anyagok: http://www.vitaminvaros.hu/tag/asvanyi-anyagok/

Gyümölcsök 2.0.: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/c-vitaminnal-a-rak-ellen/

Sz.

Az alábbiakban az eddigiekhez képest alternatív módon fogok írni a harmadik mikrotanításról, mivel egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni rajta. A foglalkozásterv elemzésének segítségével próbálok tájékozódni, hogy milyen órát tartottak a heti óratartó tanárjelöltek, ami azért mégsem olyan jó, mintha ott lettem volna.

Ettől függetlenül a foglalkozásterv elolvasása után azt gondoltam, bárcsak részt tudtam volna venni rajta. Az óra szokás szerint 45 perces időkeretre volt szabva, nyolcadik osztályosoknak, főként földrajzi, illetve történelmi ismeretekkel. A tanulási motiváció ezesetben a szituációból adódóan könnyen megfejthető: a lányok azt találták ki, hogy külföldi cserediákok jönnek az iskolába, és a diákjaik feladata, hogy megmutassák nekik a kultúránkat. Ehhez tanulói produktumokat készítettek, és bemutatták a társaiknak.

Szerintem ez nagyon kreatív megoldás, mivel a két óratartó teljesen eltérő szakpárral rendelkezik, mégis találtak egy érdekes, hasznos, minkettőjük szakjaihoz köthető témát. Ha kiragadjuk a kontextusból egy földrajzóra Magyarország témakörének bevezetéséhez, vagy éppen lezárásához tudom elképzelni, kontextusban pedig osztályfőnöki óra keretében tudnám hasznosítani.

A csoportokba osztás a mindannyiunk által ismert TeamUp alkalmazással zajlott. Mikor ezek megtörténtek, a négy csoport elkülönült, és meghallgatták a feladatok ismertetését, amelyeknek az anyaga a tanári blogokon volt megtalálható (illetve kaptak külön a feladatok leírásáról is anyagokat). Ezt már korábban is alkalmazták, amit változatlanul nagyon jónak tartok, hiszen így a diákok később is vissza tudják keresni az anyagot, ami egy olyan téma esetében nagyban megkönnyíti a dolgozatra való felkészülést. Ezen óra keretében viszont az IKT- s eszközök használata inkább a tanulói tevékenységekhez volt kötve, illetve ők választhatták meg, hogy mivel dolgozzanak.

A feladatleírásból kiderült, hogy a négy csoport az alábbi négy témakörben kellett hozzon valamilyen produktumot. (Én ebből kettőt láttam, a 2., illetve a 3. munkáját, mindkettő nagyon kreatív, igényes, és színes volt.)

1. csoport: Magyarország történelmének főbb csomópontjai.

2. csoport: Nemzeti jelképeink, ünnepeink.

3. csoport: Magyarország természetföldrajza.

4. csoport: Magyarország gazdaságföldrajza.

Ezek a feladatok azért jók, mert, bár én személy szerint nem igazán szeretek csoportmunkában dolgozni, fejlesztik a diákok együttműködési képességét, jelen esetben (illetve a többi mikrotanítás esetében a kurzus keretében) az IKT-s képességeket, illetve, amikor a végén elő kell adni a megszerzett ismeretekről szóló plakátot/ prezentációt, a beszédkészségüket, előadási képességüket is.A feladtat időkeretét az Online Stopwatch alkalmazás segítségével tartották.

Én hajlamos vagyok hadarni, ha úgy érzem, szorít az idő, ebből is látszik, hogy egy tanárszakosnak sem feltétlenül tökéletes a beszédkészsége, nemhogy a tizenéveik közepén járó tinédzsereknek. A legtöbbjük lámpalázas, és az előadásmódjuk kivetnivalókat hagy maguk után. Ezek a feladatok pont ezeket fejlesztik, és segítik, ami sokszor feleslegesnek tűnik, de eddig minden mikrotanításban megjelent közvetetten, vagy közvetlenül az együttműködés, az IKT- s eszközök használata mellett a beszédkészség, kifejezésmód fejlesztése is, ebben a foglalkozástervben elolvasva, pedig láthattam is, hogy ezekre a lányok valóban odafigyeltek.

A feladatok bemutatását követően, amit a csoportok választott tagjai végeztek, ismét következett a frontális osztálymunka, és ennek keretében a lezárás, és az összegzés. Ez a munkaforma a bevezetésnél is megjelent, keretet adva az órának. Olvasásra, szerintem elég is ennyi frontális munka, pláne, ha az a célunk, hogy a diákok ismerkedjenek meg adott témával, és kötődjenek hozzá

Összességében egy szépen megszervezett, felépített, és nem túltervezett óra lehetett. De azért megnéztem volna én is, hiszen így sajnos a megvalósulásról semmit sem tudok, például, hogy sikerült e tartani az időkeretet, illetve, hogy milyen értékelési eszközöket alkalmaztak az óratartók.

Végezetül pedig, ha már magyar szokások, és jellegzetességek,itt egy aranyos pulikutya (az egyik kedvenc kutyafajtám). :)

Felhasznált források:

TeamUp alkalmazás: http://teamup.aalto.fi/

Online stopwatch: http://www.online-stopwatch.com/

Címer: http://tenyekerodje.blogspot.hu/2012/06/magyarorszag-cimere.html

Montázs: http://kvizpart.hu/gyorskviz/gyk.kviz?gykid=33091

Pulikutya: http://kutyafajtak.hu/puli-kutya

Sz.

Az elmúlt héten egy történelemórán vettünk részt az óra keretében. Bár a történelem sajnos nagyon távol áll tőlem, egy viszonylag könnyen feldolgozható, és adaptálható téma került terítékre: a mindennapok a Kádár- korszakban, illetve a szocializmus évtizedei alatt. Ez a téma többé- kevésbé mindenkinek ismerős, pláne akiknek hozzám hasonlóan a negyvenes éveiben járnak a szülei, esetleg idősebbek is, így, akár történelmi háttértudás nélkül is élvezhető. Az óra szerintem bevezető, vagy összefoglaló jellegű is lehetett, de főleg kitekintő volt, mivel ez talán annyira nem kapcsolódik szorosan a gimnáziumi (12. osztály) anyaghoz.

Elsőként egy rövid videórészletet tekintettünk meg a Szomszédok c. magyar sorozatból, ami mivel korhű, már sok információ elhangzott, megteremtette a hangulatot, és szépen felvezette az órát. (Az alábbi linken megtekinthető a videó.)

Sajnos a felvezetés után, illetve a motivációk ismertetése, és szemléltetése után (amiket fentebb is leírtam, hogy tulajdonképpen mindannyian hallottunk már ezt- azt a szocialista mindennapokról) kaptunk egy elég nehéz kvízfeladatot, amit együtt, hárman sikerül nagyjából jól megoldanunk (akik mindannyian biológia- földrajz szakosként utoljára évekkel ezelőtt hallottunk Nagy Imréről, a három T- ről, és hasonlóakról). Ez persze, valamilyen szinten az alapműveltség része, de nem ilyen mélyen. Elvileg a kvíz segítségével osztottak minket csoportokba, de mivel nem volt ellenőrizve, hogy önállóan dolgozzunk (ez nem is sikerült szinte senkinek, erősebb volt a csapatszellem), és időkorlát sem volt (csak az számított ki fejezi be a legkorábban, és a legjobb eredménnyel), így sajnos egyrészt elég sok idő elment belőle (a későbbi feladatok rovására), másrészt nem volt releváns a csoportokba osztás- nekem egy hibám lett, és ezzel viszonylag jól teljesítettem, pedig hárman hoztuk össze a lányokkal, akik hasonló hibaszázalékkal végeztek. Ez volt az egyetlen értékeléshez hasonló mozzanat az órán, amit a relevancia hiányában nem tudok eldönteni, hogy miként értékeltek, milyen formában volt ez fontos számunkra.

A kvízt a socrative alkalmazással készítették, amivel IKT-s szempontból nem volt semmi gond, hiszen a célnak tökéletesen megfelelt, nekem a tartalmával voltak gondjaim, nevezetesen a fent említettek. A socrative annyira nem színes- szagos alkalmazás, mint az előző rón használt kahoot, de a helytelen válaszokat legalább korrigálta, így azonnal megtudtuk, mit kellett volna megjelölni, illetve a kezelhetősége is egyszerűbb volt elsőre. Tanárként nem tudom, melyiket alkalmaznám szívesebben- az utóbbi színesebb, de idősebbeknél már annyira nem számít a program külalakja, így mindkettő megállná a helyét. Maximum más korosztályokban.

Miután megtörténtek a csoportba szervezések, megint történt egy kis malőr, hogy nem sikerült várakozás szerint összerakni a csoportokat, de ezt annak tudtam be, hogy több emberrel számoltak, és több feladatot hoztak nekünk.

Maguk a feladatok nagyon kreatívak, jól összeszedettek, és átgondoltak voltak. Négy témakörből: a fogyasztásból, élelmezésből, öltözködésből, illetve a jövedelemviszonyokból. Három- három fős csoportokban 

kellett a témákból feldolgoznunk egy- egy forrást: plakátot elemezni, megadott szempontok szerint (pl. milyen hatást válthatott ki a korában, elérte e a célját stb.), egy kapcsolódó videórészletet megtekinteni, és a kapott, kapcsolódó kérdések mentén kifejteni, illetve egy írott forrás alapján ugyanezt megtenni. Ez szerintem egy elképesztően kreatív és színes módja a csoportmunkának, ami nagyon tetszett, és szívesen alkalmaznám.

A földrajzon belül akár országok. országcsoportok tárgyalásánál lehet hasonlót bevetni: akár a kulturáról, demográfiai viszonyairól, természetföldrajzi viszonyairól, gazdaságáról, stb. Biológiában pedig akár életközösségekről, vagy más, "szétszedhető" anyagokból tudok elképzelni valami hasonló jellegű alkalmazást.

A források a tanáraink blogjain voltak fent, ami szerintem szintén egy nagyon jó ötlet- blogokban összeszedni, és összeírni az órán használandó forrásokat- így otthon nem veszik el, nem keveredik el az asztalon, mint a kiosztott lapocska (és ugye kevesebbet is kell fénymásolni, és papírt használni). Ez persze csak úgy elérhető, ha mindenkinek van okostelefonja interneteléréssel, vagy az iskola rendelkezik számítógép állománnyal- ami valószínűleg pár éven belül számos helyen maradéktalanul teljesül.

Ebben az igényes- szépen összerakott feladatban a didaktikai részek nem tetszettek. Folyamatosan siettetve voltunk, és az általam átdolgozott forrásról egyáltalán nem tudtam beszélni a csoportomnak, így a munka végén, mikor minden csoportból kiment egy ember előadni a feldolgozott anyagrészeket- amiket át kellett volna adni egymásnak- nem volt túl releváns. Az idő egyértelműen a teszt miatt ment el, és az egész órát is befolyásolta a zűrös csapatalakítás.

A tesztnek szerintem inkább a végén kellett volna lenni, nem pedig az elején, és nem a politológiára
támaszkodva, hanem arra, ami elhangzott, amit megtanítottak, és amit feldolgoztunk. Úgy lett volna értelme. Így viszont nem volt, ami nagyon sajnálatos, mert a feladatok milyenségén és minőségén is látszott a mögöttes tudás,
felkészültség, és elmélyültség- csak az interpretáció nem volt megfelelő. Az óra vége pedig sajnos nem kapott lezárást, így a csoportok értékelése sem történt meg.

Összességében annyira sajnos nem tudtam élvezni az órát, mivel oda sem tudtam sokszor figyelni a folyamatos rohanás miatt a csoportmunkában. A kvíz teljesen értelmetlen lett, és nem adta vissza a valódi tudásunkat. A gondos tervezés ellenére a megvalósítás nem volt zökkenőmentes- szerintem minden bizonnyal a fentiek miatt.

Sz.

Források:

https://www.youtube.com/watch?v=TrZK8PQj7wg

https://www.socrative.com/

https://kahoot.it/#/

A képek forrásai:

https://axioart.com/tetel/en-is-az-allami-aruhazbol-hozom-az-ajandekot

https://hu.pinterest.com/pin/304555993532802299/

A legutóbbi IKT- órán a többiekkel együtt részt vehettünk az első mikrotanításon, ami egy rendhagyó biológia óra volt a jó értelemben. A gerincesekről szóló bevezető órát tartott az első páros, ami során különböző színes, és közérthető feladatokkal "alapozták meg" a tananyagrészt. Az alapkoncepció egy tizedik osztályos bevezető óra volt, ami során a kétéltűekkel, halakkal, hüllőkkel, emlősökkel, illetve kissé más formában a madarakkal ismerkedtünk meg.

Gerincesek/ Verebrata (A képre kattintva a forrás elérhető.)

Az óra első felében részt vettünk egy gyors "bemelegítő játékon", ami a társaság megmozgatására és a téma bevezetésére volt alkalmas. Személy szerint nem annyira preferálom az ilyen megoldásokat, de mondjuk a diákokat lehet, hogy feldobja egy hasonló gyors lefolyású játék. Ennek során a vezető/tanár mindig rámutatott  a társaság egyik tagjára, és a mellette álló kettőnek egy, a gerincesekhez kapcsoldó fogalmat kellett mondania adott témakörből, amit a tanár előzetesen megfogalmazott. Például: szárnya van, amire a legegyszerűbb válasz ugye a madár.

A bemelegítés során lett nyilvánvaló, hogy az órát egy "pontverseny" mentén szeretnék megtartani, ahol a feladatunk minél több pont összegyűjtése. Ez bizonyos közegekben valóban motiváló lehet, akár előzetesen a tét megfogalmazása nélkül is. A legcsábítóbb nyilvánvalóan egy kisötös, amit mondtak is, hogy "normál" tanítási óra keretében bevetettek volt. Személy szerint talán jegyet nem adnék a hasonló feladatokért, maximum, ha egy diák sorozatosan, többször nagyon jól szerepelt az órán, így elkerülve a látszólagos, felületes motivációt, és alkalomszerű teljesítményt, ez az értékelés eszköz tehát szerintem nem a leghatékonyabb eszköz. Nyilvánvalóan az idősebb diákokat egy órai teljesítmény miatt nem lehet "lekenyerezni" cukorral, vagy csokival (mi ezt az óra végén mindannyian kaptunk, így megköszönve mindannyiunk együttműködését- ez, ha kollektíven kapja minden gyerek, szerintem jó ötlet, főleg, ha valami tematikus ünnep előtt vagyunk), de a motivációjukat emelhetjük egy kicsit- na, nem annyira, mint az ötössel.

A következő blokk tetszett nekem a legjobban. Itt két csoportra lettünk osztva, és az egyik csoportnak a halak illetve a hüllők, a másiknak pedig a kétéltűek és az emlősök voltak a terítéken. Mivel amúgy is szeretem a kollektív illetve a kollaboratív tanulási módszereket nagyon tetszett a megoldás, hogy mindkét csoportnál egy- egy állatcsoportot a tanárok tanítottak meg, a másikokat pedig kiadták feldolgozásra. Így ők is tanítottak, de a feladat végén párokba rendezve minket, a másik állatcsoportot nekünk kellett megtanítani a párunknak, és fordítva. A párok pedig külön jók voltak, hiszen így mindkét diáknak van émi felelőssége a feladatban. (Ezek az anyagok egy a4- es oldalon voltak, pár bekezdésnyi szöveggel, valamilyen szempontból érdekes példafajokról is pl. az erdei cickányról- ami egy elég sérülékeny kisállat, gyors anyagcseréje, és gyors szívverése miatt hamar elpusztul, illetve szívrohamot kap, és többek között a denevérről- ami ugye az egyetlen repülni képes emlős. Az információ mennyisége szerintem egy tizedikesnek tökéletes, a fajokkal nagyon szemléletes, pláne, hogy nem az volt a cél, hogy az egész anyagrészt leadják.)

Azt instrukciók tiszták voltak, és szerintem ezzel a módszerrel lehetett a legkönnyebben, és leghatékonyabban megtanítani minket az anyagra. A többiekről nem tudok nyilatkozni, de az óra végén, az ellenőrzés során látszott, hogy a csoport nagy része kitűnően el tudta sajátítani a módszerrel az ismereteket. Az mondjuk sajnos nem volt világos, hogy milyen formában fogják számon kérni, de számíthattunk rá, már csak a pontverseny felvetése miatt is. (Én mondjuk elvesztem az anyagban, és próbáltam az alapinformációkat megjegyezni, a végén pedig inkább a példák kerültek előtérbe, de teljesen jó volt így.)

Az óra harmadik részében pedig a madarakkal ismerkedtünk meg, amihez egy valóban IKT-s eszközt kellett használnunk, az előzetesen letöltött madárhatározót. Számomra ez volt az óra első, és egyetlen pontja, ami nem nyerte el annyira a tetszésemet. Sajnos előzetesen nem kaptunk arról információt, hogy hogyan kell használni az alkalmazást, és az órán madárhangokat hallgattunk, majd hangból kellett beazonosítani őket. Azóta nézegettem az alkalmazást, és még mindig nem jöttem rá, hogyan segített volna a madárhatározó a feladatban. Ez persze lehetett inkább didaktikai probléma.

A madárhangok alapján való beazonosítás pedig érdekes feladat volt, de inkább egy rendszertanos órán tudtam volna elképzelni, ahol kifejezetten őket vezetjük be. A madarak nagyon különleges és speciális felépítésű élőlények, amelyeknek jó lett volna a szervezetéről is hallani, példafajokkal, mint az előzőekben. Ettől függetlenül látszott, hogy nagyon sok időt és energiát fektettek a feladatba, ami mindenképpen értékelendő. A madárhatározó alkalmazást pedig én is el tudom képzelni akár egy tanulmányi kirándulás keretében, vagy egy kapcsolódó biológia óra részeként.

(Bár csak egy kép volt, de nekem nagyon tetszett a ragadozómadarak röpképét megmutató ábra, amelyet vissza is kerestem. (A képre kattintva elérhetővé válik a hivatkozás.) Ez is egy gyakorlatban használható dolog, ami túrázás, kirándulás során érdekes lehet.)

Az óra végén egy rövid, 10+1 kérdéses tesztben a Kahoot alkalmazás segítségével került ellenőrzésre a megszerzett tudás. A másik didaktikai hibát én itt tapasztaltam még: a programot nagyon kevesen használtuk, így többeknek először gondot okozott. Engem kifejezetten zavart, hogy a válaszok helyett a mi képernyőnkön csak szimbólumok voltak (a kivetített képernyőn voltak a kérdések, illetve a válaszok), illetve az időkorlát számomra kicsit frusztráló volt, de ez nyilván egy kiküszöbölhetetlen faktor (főleg akkor, ha élesben a kicsöngetés is játszik. ) Jobb lett volna, ha előtte pár információt hallunk erről is, illetve a kérdések felolvasásra kerülnek, de ez egy apró probléma, ami nem vont le az óra értékéből.

A mikrotanítás után megnéztem a programot, és nagyon tetszett, hogy ennyire színes, és kezelhető. Egy osztályban mindenképpen lehetne használni, akár minden óra végén (saját szakterületeimen is) egy rövid, 5-8 kérdéses tesztre is, pláne, hogy van mobil verziója is. Ezzel lehetne motiválni a diákokat, hogy figyeljenek oda, és személy szerint akár 10 órányi anyagból, ha minden óra után van egy hasonló teszt, a legjobb pontokat elért (előzetesen kijelölve a pontszámot) diákokat jutalmaznám (kis)ötössel. Egy órányi teljesítmény után semmiképp.

Nagyon örültem neki, hogy egy biológia órán vehetek részt, és kíváncsi voltam, hogyan oldják meg ennek a különben hatalmas, és átfogó anyagrésznek a tárgyalását, illetve megtanítását, illetve, hogy mit hallok majd, ami a későbbiekben az én tanítási gyakorlatomban is segíthet, és motiválhat. Ezek közül az órán alkalmazott IKT-s eszközöket, illetve a csoportos tanítást is szívesen alkalmaznám.

Összességében egy jól felépített, igényes, összeszedett órán vettem részt, és bár a feladatok megfogalmazása (vagyis az online eszközök használatának elmagyarázása) hiányos volt, illetve hiányoltam a madarak általános felépítéséről való értekezést (ami értesüléseim szerint azért maradt ki, hogy beleférjenek az időbe, ami viszont hiánytalanul sikerült is), alaposan megkomponált, érdekes, színes, és változatos volt, ahol a figyelmünk egy pillanatra sem lankadt le, és folyamatosan foglalkoztatva voltunk- ami a téma (számomra) érdekessége mellett azt is indukálta, hogy több okból sem tudtuk volna másra figyelni- ami manapság nagyon ritka, hogy a diákokat lekösse egy tanítási óra. Nos, ez maximálisan lekötött, nem csak engem, de a csoport többi tagját is, illetve tanultam is új dolgokat.

Hivatkozások:

http://www.mme.hu/madarhatarozo-mobiltelefonos-alkalmazas

https://kahoot.it/#/

http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/4996

Sz.

Aki olyan mint én, hogy a dolgokat főleg csak rendszerekbe szedve, a saját logikája szerint felépítve jegyzi meg, annak mindenképpen hasznos lehet a tanulási folyamat közben elővennie egy elmetérképet.

Mielőtt ismertem volna ezt a fogalmat, és láttam volna, hogy ez egy létező dolog, amelyet a manapság igen divatos projektmunkák is előszeretettel alkalmaznak, már az iskolás éveim alatt használtam. Főleg azért, mert az elhelyezett elemeket hierachikusan is rendezhetjük, ugyanakkor az azonos szinten lévő gondolati elemeket is azonos jelöléssel ellátva könnyebb a helyükre tenni, mintha egy jegyzetet készítenénk, amiben sok a szöveg, kevésbé átlátható, és hosszabb idő elkészíteni, kiszanálni a szükséges fogalmakat, és mondatba foglalni- ez az idő is a tanulástól vesz el értékes perceket.

 (A fenti ábrán egy gondolattérkép látható arról, hogy milyen egy jó gondolattérkép. A kép forrása a képre kattintva elérhető.)

Ebből az alapgondolatból kiindulva választottam bemutatásra a Mindmeister alkalmazást, ahol online készíthetünk mindmapeket, azaz elmetérképeket, és megoszthatjuk másokkal őket, továbbá a program segítségével prezentációkba, előadásokba is illeszthetjük őket. (Az általam elkészített térképet, amit szemléletetőeszköznek szántam, viszont csak úgy engedi lementeni, hogy tagságot vásárolok, ebből kifolyólag, ha valóban fizetős az alkalmazás, ez elég nagy hátránya, de az alábbi linken megtekinthető, így minden bizonnyal a megosztás ingyenes: állati sejtek.)

A kezelése igazán egyszerű, a szövegbuborékokat, és a stílust szabadon formázhatjuk, viszont a megosztással, és az elmentéssel már nem olyan könnyű bánni (legalábbis nekem nem igazán sikerült.) Bár nem szükséges olyan szintű személyre szabás, mint más esetekben a program pozitívuma, hogy keretek között ezekkel is operálhatunk.

Az online alkalmazás használatát leginkább úgy tudom elképzelni, hogy egy adott témából a diákok gondolattérképet készítenek, amelyet megosztanak a tanulócsoporttal/ osztállyal, hogy ők is hozzáférjenek,esetlegesen szerkeszthessék is. Ez kitűnő módszer lehet egy téma megismerése, elmélyítése és összefoglalása során is. A megismerésben mankókat, támpontokat nyújt, hogy milyen gondolati fonalon keresztül vihetjük végig az anyagrészt, az elmélyítésben pedig hasonlóan a kiemelt kulcsfogalmak, a gondolatok hierarchikus megjelenítése segítségével, a gondolkodásra és a logikai kapcsolatok keresésére serkenthetjük az agyunkat/tanulók agyát. Az összefoglalás során, ha a diákok saját maguknak készítik el az elmetérképet esetleg olyan fogalmakat is megismernek, amelyek eddig kimaradtak, és segítik a tudás elmélyítését.

 Bár tulajdonképpen minden tantárgyhoz, és a legtöbb témakörhöz illeszthető, saját szakterületeimen, a biológiában és a földrajzban főleg a folyamatok tárgyalásánál (pl. biológia-lebontó és felépítő mechanizmusok földrajz- olajválság), vagy rendszerek felépítésénél (pl. biológia- emberi szervrendszer, földrajz- talajok rendszerezése), esetleg átfogó, rendszerezést igénylő anyagrészeknél: a legmarkánsabb, mindkét szakba vágó példa a földtörténeti korok.

(Bár mindkét ábra szép, és könnyen átlátható a vizuálisabb típusúaknak a felső, gondolattérképes talán könnyebben tanulható. A képekre kattintva a forrásuk elérhető.)

A gondolattérképeket nem csak projektmunkához, vagy a diákok tanulási folyamatához lehet praktikusan illeszteni, hanem a tanári szemléltetés eleme is lehet. A földrajzoktatásban amúgy is jó, ha a rajzolásnak nagy szerep jut, miért ne készíthetnénk gondolattérképeket is? Ráadásul, ha mondjuk közvetlenül a diákok előtt, az ő "segítségükkel", gondolataikkal együtt történik (mondjuk egy téma bevezetésekor, hogy mit tudnak róla, milyen fogalmakat kötnek hozzá), figyelemfelkeltő, és elmélyítő hatású, emellett, egy egész tanórát, témakört is fel lehet húzni egy ilyen előzetesen elkészített térképre, mint például a sejttant, sejtbiológiát, így a diákok is nagyjából tudják követni, hogy mi után mi következik, és akár mely fogalmak, mely elemek állnak azonos szinten. (A Mindmeisterrel elkészített egyszerű kis ábra az állati eukarióta sejtek felépítéséről szól, egyfajta vázlatként is használható egy hasonló tanulási- tanítási folyamatban.)

Összességében pedig, hogy kinek ajánlanám a Mindmeistert, illetve a gondolattérképek készítését, és azok menti tanulást? Mindenkinek, aki számára az így rendszerezett tudás könnyebben előhívható, aki szemléletesen szeret tanulni, és tanítani, illetve ha valamit egészben szeretnénk látni.

A program oldala: https://www.mindmeister.com/?r=324656#all

Források- a képek forrásai megjelenítésük sorrendje szerint:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0006_projektmunka/page13.html

https://nonstoptanar.hu/index.php?tudastar&f%C3%B6ldrajz&&&&0&20

http://tudasbazis.gportal.hu/gindex.php?pg=36263247&nid=6494611

Sz.

A következő posztban egy IKT Műhely videót fogok bemutatni, és a benne látott módszerekről reflektálni, hogy miszerint lehetne beépíteni a saját tantárgyak tanításába, nevezetesen a Madarat tolláról című projektvideót, ami a biztonságos internethasználatot népszerűsíti és támogatja. Azért választottam ezt a videót, mivel úgy gondolom, a mai világban, ahol az informatika és a webes világ egyre nagyobb tért hódít, és a gyerekek is sokkal korábban válnak felhasználóvá, fontos, hogy még idejében tanítsuk meg nekik, hívjuk fel a figyelmüket a felelős internethasználatra.

Maga a téma elég univerzális, főleg egy pár osztályfőnöki órát tudok elképzelni, amely ezekről a dolgokról szólna, inkább a fiatalabb, általános iskolás, felső tagozatosok esetében. A foglalkozások előnyeit a diákok elmondják a videóban, de nyilvánvaló is: a biztonság, a felelős megosztás, illetlen tartalmak megosztása, és az esetleg nem saját magukat adó emberek kiszűrése mind olyan képesség, ami az életkor előrehaladtával, egyre tudatosabb, és könnyebb, de fontos, hogy halljanak ezekről a témákról.

A projekt két kérdése a "milyen ne legyen a digitális lábnyomod", "hogyan ne használd az internetet" volt, amik szerintem elég hatásosak. Ráadásul egy projektmunka elkészítéséhez nemcsak kooperációra, de kreativitásra és rugalmasságra van szükség- és ezek a skillek azok, amiket a mostani gyerekeknek kifejezetten fontos elsajátítani, a felnőtt életben kiváltképp, így kifejezetten tetszett ez a módszer, és nagyon megfogott.

Az alkalmazott módszert már a saját szaktárgyaim esetén is képes lennék alkalmazni. Mind a földrajz, mind a biológia tele van olyan nagy témákkal, témakörökkel, amiből remek projekteket lehet készíteni, akár integráltan a kettőt, vagy más természettudományokhoz kapcsolódóan. Ilyenek lehetnek a különböző égövek állat és növényvilága, országok regionális és kulturális földrajza, a szervezetet felépítő és itt működő biokémiai anyagok és folyamatok, az ember szerveinek felépítése és működése, hazai állat- és növényvilág, és rengeteg más színes, érdeklődést felkeltő, önállóan is értelmezhető anyagok. (A biokémia talán nem egyszerű téma, de összefoglalásként elképzelhető.)

Az osztály ebből egy blogot készített, ahogy követhető volt az alkotás folyamata. Nagyon tetszett, hogy ők a színekre, és a betűtípusokra is figyeltek, nagyon igényes munkát létrehozva. Ez később elérhető a gyerekeknek is, így, ha egy tananyaghoz tartozó témát dolgoznak fel ilyen formában lesz egy biztos pontjuk, amelyben a tanár is segíthet, ha esetleg korrekcióra van szükség a felmerülő tartalmi kérdésekben.

A gyerekek a videóban elmondták, hogy milyen jó volt csapatban dolgozni, hiszen könnyebb is, és egymással is több időt töltöttek a projektmunka keretében, ami az osztály tagjainak interperszonális kapcsolatainak fejlődését is támogatta (ez szintén nemcsak az ő érdekük, hanem a tanáré is, hogy minél jobb legyen az osztályközösség).

A csoportmunka szerintem manapság már minden tanóra keretébe beilleszthető kellene legyen, akár, ha csak egy adott kis tananyagrész dolgoznak is fel, de szerencsére ez a módszer nem újkeletű. Ami számomra új volt, a TeamUp alkalmazás, amit az egyik kislány említett, hogy otthon is tudta használni, és valószínűleg az osztályuk is használja. Ezen az alkalmazáson keresztül osztályokat regisztrálhatunk, és a keresztneveik megadásával egyszerűbben csoportba tudjuk őket rendezni, és a kapott feladatok elkészítését is figyelemmel kísérhetjük az oldalon keresztül.

Az alábbiakban pedig pár kép az alkalmazás kezelőfelületéről:

(A képekre kattintva a rájuk mutató linkekre kerülhetünk.)

Számomra a témaválasztás mellett, ami ugye nem kifejezetten szaktárgyhoz köthető ez az alkalmazás volt a legmegragadóbb, akármilyen kis említés is esik róla a videóban, amit a többi módszer mellett szívesen használnék.

Összességében egy nagyon jól felépített projektmunkát láttam egy nagyon aktuális kérdésről, amellyel való foglalkozást a diákok is élveztek saját bevallásuk szerint. A projekt- és csoportmunka hasznát és fontosságát eddig sem vitattam, hiszen a kreativitást, kooperációt fejleszti, de a TeamUp alkalmazás megismerése tágította a perspektívámat is abban, hogy miként lehet még összeszervezni egy osztályt, osztálymunkát, hogy az elérhető, és naprakész legyen.

Sz.